#Csányi Tamás | Explore Tumblr posts and blogs

szottesfolditanyak · 1 year ago

Text

Ez csodálatos! Megkerestem, ez lehet az:

Idekopizom a hajtás után, sose tudni ugye, mi meddig él. (Létezik egy GyP viszontválasz is, azt perpill nem lelem. Annak 45134 a száma, ld. itt, de ezek már nem élnek)

A párhuzamosan futó másik tumblr-szállal egybeesésben (humán- vs termtud. hajtépés) eléggé demonstratív. Gondolom, mindkét oldal számára. :D

[Külön figyelmet érdemel a ki tud több szerzőre hivatkozni érveléstechnika (először) GyP által; illetve élve azzal a feltételezéssel, hogy ha GyP a tudományosságot kifogásolja Csányin, akkor ő maga próbál annak szellemében írni... na hát ebből ennyit sikerült megvalósítani - persze, végül is, ő humán tudós (vagy sértett primadonna, de vajon nála ez alaptónus, vagy mire sértődött be, hogy odahagyja az eleganciát?):

______________________________________________________________

Népszabadság - Ami sohase volt

h ttp://www.nol.hu/archivum/archiv-43585

Munkatársunktól | Népszabadság | 2002. január 23.

Transzdiszciplináris korban élünk: tudományk��zi határfalak omlanak le, évszázados megegyezések válnak érvénytelenné, új paradigmák születnek, episztémék tűnnek le. Értelemszerű, hogy mindebből a természet- és társadalomtudományok közötti viszony újragondolása sem maradhat ki: ennek a trendnek felel meg a Pléh Csaba, Csányi Vilmos, Bereczkei Tamás szerkesztésében megjelent Lélek és evolúció című kötet, mely az evolúciós szemlélet és a pszichológia viszonyát veszi górcső alá. Jómagam sem pszichológus, sem biológus nem vagyok - szemben a kötet két szerkesztőjével, csupán társadalomtudományokkal foglalkozom. Transzdiszciplinaritás ide, határfalak leomlása oda, csak azért veszem magamnak a bátorságot, hogy e kötet kapcsán felvessek egy apró kérdést, mert a szerzők/szerkesztők egyike: nevezetesen az etológus/biológus Csányi Vilmos - követve a posztmodern idők szavát - áttévedt a társadalomtörténet területére, s a Humán viselkedéskomplexum evolúciója című dolgozatában összefoglalja az emberré válástól egészen a Szabó családig (!), miként alakult s alakul ember és csoport viszonya. Anélkül, hogy e tanulmány egészének megítélésére alkalmas lennék, mindössze egyetlen bekezdésre hívnám fel az olvasók figyelmét: ám attól tartok ez önmagában is jelzi, hogy milyen kellemetlenségekkel járhat, ha a transzdiszciplinaritást túl könnyedén vesszük.

"Az emberi szocializáció akkor tökéletes, akkor eredményez harmonikus személyiséget, ha a gyermeket kétely nélküli, kiegyensúlyozott világ veszi körül. Ez volt a helyzet a csoporttársadalomban. A csoportkultúra védőburkában élő ember nem igényelt fontolgatást, a jó és a rossz megkülönböztetését, egyéni döntést és egyéni felelősséget. A döntéskényszer hiánya nemcsak az eszmékre vonatkozott, hanem magára a csoporthoz tartozásra is. A tökéletesen szocializált ember nem kívánja elhagyni csoportját, és nem tud beilleszkedni másikba. A tökéletlenül szocializált egyén viszont keresi a saját csoportját. A csoporthoz történő kötődés, valamint a saját csoport felismerése két különböző folyamat. A csoportfelismerés régen nem sok szerepet játszott az ember életében. A csoporttársadalom tagja ha elvesztette csoportját, maga is elpusztult, választási lehetősége nem volt. A csoporthoz fűződő biológiai kötődéseink oly erősek, hogy azokat minden körülmények között ki kell elégíteni a csoporthoz kötődés elképzelésével." (70-71. o.) Mindenekelőtt felhívnám az olvasó figyelmét arra, hogy míg a bekezdés egésze múlt idejű, addig az utolsó mondat immár jelen idejű.

Ugyan, mely történelmi korszakról, mely társadalom, mely állapotáról beszél itt a szerző? Mikor is létezett az a bizonyos "csoporttársadalom", amelyet a fenti különös - történeti ismereteim szerint soha, semmikor nem létezett - állapot jellemez? Fel nem foghatom, hogy mely korszak mely földrészének történetére gondol Csányi Vilmos. Vajon az úgynevezett ősközösségről beszélne? S ha igen, akkor miként is érthetnénk azt? Leginkább Engels nyomán haladhatnánk, az a nyom azonban semmi egyéb, mint ideológia. Ha a "csoporttársadalom" absztrakciója a történeti időben soha nem létezett - amint az, amelyet leírt, soha nem létezett -, akkor az arról való beszéd nem a társadalom-, hanem az ideológiatörténet keretei közé tartozhatna. Vagy talán az úgynevezett primitív társadalmak valamelyikéről, esetleg - rosszabb esetben - mindegyikéről szólna? Vajon Lévi Straussnál olvashattam volna ilyesfajta társadalomról? Vagy épp Franz Boasnál, Margaret Meadnél, Clifford Geertznél, James Cliffordnál, Adolpho Lingisnél? E nagyszerű antropológusoktól sok mindent olvastam - s még többet is olvashatnék persze - a közösségek vagy épp a csoportok mindennapi életéről, különféle konfliktusairól, megannyi problémáiról, de olyat, hogy "a csoportkultúra védőburkában élő ember nem igényelt fontolgatást", sem én, sem Csányi nem olvashatott. A kultúrantropológiai leírások épp arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az Európán kívüli úgynevezett primitív társadalmak a különbségeknek, az eltérő életformáknak, értékrendeknek, stílusoknak, normáknak mily széles skáláját tárják elénk. A kultúrantropológia tanulmányozása épp azért érdekes és nagyszerű, mert pár év után az olvasó - ha mégoly karosszékben ülő fajta is, mint én lennék - arra a belátásra jut, hogy nincs különösebb értelme az olyan absztrakcióknak, mint "csoporttársadalom". Annak a rémítő fikciónak pedig, mely szerint az abban élők kétely nélkül nevelkedtek, s nem kerültek döntéshelyzetbe - nos ennek sincs semmi értelme. Hiszen csoporttársadalom volt ám például a bibliai héber társadalom is: József története pedig minden, csak nem épp a konfliktusmentes nevelődés meséje. Ami pedig a csoporttársadalomhoz való tartozás elvesztésével járó konfliktusmentes pusztulás tanát illeti - ez végképp meghökkentő. Itt van mindjárt Antigoné, vagy épp Szókratész története. A görög társadalmak csoporttársadalmak voltak, ami abból is kitűnik, hogy mindkét ismert történetben a csoporthoz tartozás lényege merül fel a halálos konfliktusban. Ha már itt tartunk: pont a halálos konfliktus az, amelynek révén a csoporthoz tartozás vagy nem tartozás kulturális választásának kérdése felmerül, amelynek semmi köze ahhoz a békés absztrakcióhoz, amelyet a kiváló természettudós elképzelt, amikor társadalmi vízióját felrajzolta.

Ám valljuk be, nem ragadtam volna tollat pusztán azért, hogy Csányi Vilmost, a - hangsúlyozom - nyilván kiváló etológust elemi történeti és társadalomtudományi tények és megfontolások figyelembevételére biztassam. Csányi már nem fiatal ember, nem valószínű, hogy további pályafutása során épp az én pedagógiai tanácsaimra szorulna. Ez sem ízléses, sem illő nem volna. Hanem ezzel a Csányi-féle vízióval kicsit komolyabb baj is van, mint az, hogy az társadalomtudományként dilettáns. Édes istenem, ez tényleg nem olyan nagy baj. Sokkal nagyobb, hogy Csányi sosemvolt aranykora, a csoporttársadalom ezen víziója kifejezetten értéknek tekint egyfajta elképzelt biológiai kötődést(?). Ami azt illeti - s most én vetemednék egy kis határátlépésre -, ritkán láthat�� ilyen éles fényben, hogy mit is jelent azon közhelyszerű megállapítás, hogy a biológia fogalma nem biológiai adottság, hanem társadalomtudományi konstrukció. Hogy mikor, mely társadalomban, mit tekintettek ahhoz tartozónak, az bizony nem pusztán természettudományos, hanem épp annyira társadalomtörténeti megfontolások eredménye. Ha valaki visszatekint a pszichológia történetére, akkor ez mindjárt érthető. Az államszocializmusban például nem kívántak hallani a lélektanról, de az attól még létezett. Vagy ott volt Micsurin esete a genetikával. Aztán a náciknak éles elképzelésük volt arról, hogy mi számít biológiának. Itt volt mindjárt a fejek méregetésének szép szokása, aztán az eugenika bájos "tudománya". Nos, a társadalomtörténetben épp az a megkapó, hogy az ott kezdődik el, ahol az úgynevezett biológiai megfontolások véget érnek. Az emberi történelemről való beszéd, diskurzus hogyanja - az evolucionizmus és a kreacionizmus ebben megegyezhetnek - antropológiai tételezés kérdése egyben. A társadalmi szerződés épp abban áll, hogy az ember - önnön adottságaira ráébredve, önnön evolúciójának felismerése által - reflektálhat arra. Szókratész, Antigoné történetét ugyan lehet, de nem érdemes leírni biológiai kódokban. Ebben egyébként nincs vita Csányi és köztem: "Az egyénnek döntenie kellett, ez volt valójában a bibliai bűnbeesés ideje. És erre nem készített fel bennünket az evolúció" (70. old.). S amire az evolúció nem készített és s nem is készít fel, nos, épp arra való a társadalom. Azaz, mondhatná az elfogulatlan olvasó, a Csányi versus Csányi vita - némi segedelmemmel - döntetlenre áll. Lám, maga Csányi is tudja, hogy a biológia minden, csak nem sors. Ellenben a biológián túl történik minden, amiért élni érdemes, sorsesemény, választás a bűn és a bűn között, választás Isten és Isten között. Az ember lehetősége: a választás önnön lehetőségei között. A biológia nem ismeri sem a jó, sem a rossz fogalmát, nem hallott sem Istenről, sem ördögről. A biológia mit sem kezd hűséggel, hűtlenséggel, részvéttel, részvétlenséggel.

De hát Csányi is tudja mindezt: "A pszichológus nem fogadhatja el minden kritika nélkül az evolúciós magyarázatokat, bármennyire is kézenfekvőek azok." (73. old.) S Csányi egy helyütt ugyan "kulturális evolúcióról" is beszél, amely számomra végképp rejtelmes terep, azért hiszem, hogy ő maga is tudja, hogy választania kell. Abban a percben, amikor természettudósként ír a társadalom történetéről, akkor tudja, hogy a biológiai magyarázatnak - bármily kézenfekvő - nincs relevanciája, ha emberi létünk konfliktusait magyarázzuk. Az emberi döntések motivációinak, megítélésének, értelmezésének hátterében állhat az evolúció tudomásulvétele is - mely szerint meztelen majmok lennénk -, de ez csupán kulturális metafora. Aki azt hiszi, hogy Rómeó és Júlia történetét leírhatja a fajfenntartással, vagy épp a biológiai csoportok közötti rivalizációval, az épp attól fosztja meg azt a történetet, ami a lényege. Tadeusz Borowski önként ment Auschwitzba, hogy szerelme közelében legyen. Mit kezd az ő példájával az evolúció? Készséggel elhiszem, hogy a majmok is megvívnak nőstényeikért, csak épp nem írnak róluk drámát, nem mennek lágerbe érettük. Remélem, mindebben nincs semmiféle megvetés a majmok iránt. Csupán ahhoz ragaszkodom, hogy emberi mivoltunkat: azaz felelősségünket, végtelen felelősségünket önnön tetteinkért egyetlen pillanatra se homályosítsuk el semmiféle biológiai szükségszerűség tévtanával. Csányi Vilmos épp oly jól tudja, mint én, hogy kik voltak azok, akik a biológiát sorsszerűségnek tekintették. Sok millió halott járt a nyomukban: németek, oroszok, zsidók, japánok, franciák és magyarok. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a természettudósnak semmi köze nincs ehhez. Az emberi társadalom története - csoport vagy nem - valójában konfliktusok, választások története lehetett - amennyire azt megismerhettük. Az a csoporttársadalom, amelyet Csányi történeti előzményként elképzel, hála istennek, soha nem létezett. Azok a XX. századi gazemberek, akik pedig azt akarták, hogy ember és csoportjának viszonya biológiai legyen - úgy vélem, s erősen remélem, hogy Csányinak éppúgy ellenfelei, mint nekem. Mert - mint Umberto Eco mondja - az ősfasizmus napjai még nem tűntek el.

György Péter esztéta

______________________________________________________________

Népszabadság - Biológia és társadalom

h ttp://www.nol.hu/archivum/archiv-45064

Munkatársunktól | Népszabadság | 2002. február 6. |

Nincsen nagy kedvem György Péternek válaszolni (Ami sohase volt..., január 23.). Ennek számos oka van, például hogy a természettudományok vitáit nem az ősi lovagi tornák rítusai szerint szoktuk lefolytatni. A bölcsészek vitáiban viszont előfordul ez a rítus. A vitatott kérdés körbejárása előtt - György Péter esetében: helyett - az ellenfelet pocskondiázni, sértegetni kell, lovagi státusát kétségbe vonni, szóval mindazt a szómágiát felvonultatni, ami már előre megfosztja ellenfelünket erkölcsi értékeitől, tudatlan, tévúton járó és lehetőleg még erkölcstelen mocsoknak mutatja, akinek érveit már figyelemre se érdemes méltatni. Miután így az ellenféllel magával tulajdonképpen már végeztünk, nem marad más hátra, mint a szellemi és erkölcsi fölény nyilvánvaló birtokában néhány jól irányzott kardcsapással az igazságot kinyilatkoztatni. Ezt gyerekes dolognak tartom, bár kétségtelenül szórakoztatóbb, mint az a savanyú, unalmas eljárás, amit mi használunk, amely szerint a vitatott témában legalább az ellenfél írásait el kell olvasni, s az adott terület fogalmait illik ismerni. És a vita az adatok, tények logikai elemzésén alapszik. Engem tehát nem nagyon érdekel, hogy ő kicsoda, melyik egyetemen, milyen szakon szerezte diplomáját, sőt még az sem, hogy van-e neki. Ismerek egy kiváló filozófust, aki kazánfűtő. Nem diploma, érvek szükségesek.

Válaszolok mégis, az olvasó kedvéért.

Kifogásolt írásom egy tanulmánykötetben jelent meg (Lélek és evolúció: Az evolúciós szemlélet és a pszichológia. Szerk.: Pléh, Csányi, Bereczkei. Osiris, 2001). Ha az esztéta vette volna a fáradságot, hogy megismerkedjék a pszichológia e legújabb, nagyon izgalmas irányzatával, amelyet ebben a kötetben mutattunk be, sok mindenre választ kapott volna. Számos olyan kérdést is találhatott volna, amelyben van helye a vitának, ahol talán csillogtathatta volna a kiváló antropológusok egy kisebb csoportjáról szerzett ismereteit (azért nem ártana, ha Malinowskit, Durkheimet, az újabbak közül, mondjuk Berghet, Bohemet, Dunbart, Donaldot, Mithent is olvasná. Ez a tudomány is fejlődik sajna).

Ám György Péter valószínűleg az én tanulmányomat se olvasta el teljes egészében, mert akkor nem tenné fel a költői kérdést, hogy mely korszak történetére gondolok. Az írásomban taglalt időszakot és a róla való diskurzus módját egészen pontosan leírtam Az emberré válás című fejezet első szakaszában: "Az antropológia, a humánetológia, a pszichológia és az evolúciós tudományok segítségével érdemes megkísérelni annak az útnak a rekonstrukcióját, amelyet az emberi viselkedés evolúciója attól az időtől megtett, hogy elváltunk a legközelebbi rokonainktól, a csimpánzoktól, egészen az emberi civilizáció és kultúra kialakulásának kezdetéig, vagyis körülbelül negyven-ötvenezer évvel ezelőtti időkig." (61. o.)

Az állítás, hogy csoporttársadalmak nem voltak, hogy létük feltételezése ideológia csupán, hogy az emberiség története a héber és a görög társadalmakkal kezdődött, oly mértékű naivitás, amivel nem tudok mit kezdeni. Könyvtárnyi irodalmat szenteltek már a csoporttársadalmak életének, György Péter olvasson Pffeifert, Donaldot, Sobert, Wilsont és Bohemet, de bőséges hivatkozást talál az én egyik korábbi munkámban is (Az emberi természet: Humánetológia. Vince kiadó, 1999). A kultúrantropológiai irodalom nagy része persze a törzsi társadalmakkal foglalkozik, a még itt-ott meglévő csoporttársadalmakat pedig gyűjtögető-vadászó csoportoknak is szokás hívni. Ezekről a szakma azt tartja, hogy már mind perifériára szorítottak, eltorzult szerkezetűek, és komoly munka folyik az optimális körülmények között élő csoporttársadalmak életviszonyainak rekonstrukciójára. Itt persze sok minden vitatható, és sok mindent vitatnak is, de az eddigi kutatások ismeretében.

Egyéb munkáim ismerete nélkül lehet, hogy félreérthető, amit a szocializáció tökéletességével kapcsolatban írtam. Ami biológiai szempontból "optimális" és ami egy kultúra, egy adott társadalom számára "ideális", az természetesen két teljesen különböző dolog. A nézetek homogenitásának vagy a nézetek variabilitásának kívánatos, ideális mértéke az adott kultúra, az adott társadalom értékrendjétől függ. A sajátos szocializáció miatt megvalósuló nagyfokú homogenitás fontos egy izoláltan élő kis csoport számára. A tökéletes jelző erre vonatkozott. A mai társadalmakban a nézetek variabilitását, az individualitás magas szintjét tartjuk kívánatosnak, és a családi, iskolai, társadalmi szocializáció is ennek igyekszik kedvezni, noha ismerjük az árnyoldalait is: gyakrabban jelentkező neurózisok, depresszió, elmagányosodás. A biológiai optimum valószínűleg a csoporttársadalmakban állt legközelebb az akkori társadalmak által megkívánt ideálishoz. Nagyon izgalmas kérdés viszont, hogy milyen mértékben lehet eltérni a biológiai optimálistól egy adott társadalmi ideális érdekében. Ahhoz, hogy erről egyáltalán beszélni lehessen, keresni kell a biológiai jegyek révén kialakuló korlátokat és lehetőségeket. Az optimumtól való eltérésnek általában valamilyen "ára" van, és ezt az árat a legtöbb társadalom hajlandó megfizetni, lásd cukor- és zsírfogyasztás, mozgásszegény életmód, zsúfolt városok stb. A biológus csupán világossá szeretné tenni az árviszonyokat.

Azért tartják sokan - velem együtt - fontosnak a társadalmi szerveződés első formáinak rekonstrukcióját, illetve ennek kísérleteit, mert az emberiség életében ez a szakasz több millió évig tartott, s a mai emberre jellemző biológiai adottságok ezalatt fejlődtek ki. Elavult és sok szempontból káros köldöknézet, hogy ezt a több millió évet egyszer csak ledobtuk magunkról, otthagytuk biológiai természetünket mint megunt ruhát; és a görögökkel vagy a héberekkel elkezdődött a történelem, ami azután már egészen más alapokon nyugszik. A csoportokhoz történő kötődés biológiai tulajdonság, bármennyi ostobaságot fecsegtek is erről az esztéta által meg nem nevezett szerzők. Nem az a biológia ebben, hogy melyik csoporthoz kötődöm, hanem az, hogy egyáltalán képes vagyok rá. Ez az adottságunk a fejlettebb társadalmakban is megnyilvánul, mint ezt az ő ellenpéldái is szépen mutatják.

Biológiai adottság a kultúrára való képesség is, tessék a kulturális evolúció könyvtárnyi irodalmának utánanézni. Vagyis az ember bármilyen körülmények között él, társaival kialakít egy közös hiedelemrendszert, közös akciókat végez, közös konstrukciókat készít. Az akciók és a konstrukciók lehetnek nagyon egyszerűek és az így kialakuló csoportok nagyon primitívek, ahol bizony a biológiai tényezők, a személyes erő, az agresszió fizikai formái dominálnak, de hosszabb idő alatt kialakulhatnak jól szervezett és jól szabályozott magaskultúrák is, ahol az emberi viselkedésben már a tanult, kulturális elemek, szabályok érvényesülnek. Mindig nagyon izgalmas kérdés, hogy egy-egy konkrét jelenség során milyen a biológiai és a kulturális tényezők aránya. Valóban voltak - sok évtizeddel ezelőtt - olyan társadalomtudományi - és nem természettudományos - irányzatok, amelyek pusztán biológiai fogalmakkal akartak teljes magyarázatot adni. Ezek ma már a helyükre kerültek. Mint ahogy az a szociobiológiai irányzat is a helyére fog majd kerülni, amelynek központi tétele, az egyedek szüntelen és kizárólagos versengése az emberi társadalmak leírásában nem alkalmazható, mert biológiai szempontból éppen abban különbözünk az állatoktól, hogy együttműködésre, idegenek segítésére, önfeláldozásra is képesek vagyunk (ezt kezdhetné Tadeusz Borowski példájával az evolúció, ha egyének problémáival foglalkozna, s nem a fajok eredetét kutatná).

Ki beszélt a Rómeó és Júlia körüli konfliktusokban biológiai csoportok közötti konfliktusról? Nem hiszem, hogy bárki is elkövethetett ekkora oktalanságot. Amit talán említhettek, az az, hogy itt csoportok konfliktusáról van szó, és csoportok szerveződése családok, eszmék, foglalkozások stb. körül biológiai tulajdonságunk. Miért lenne az ember és csoportja közötti biológiai kapcsolat, ami, hangsúlyozom, sohasem vonatkoztatható a konkrét csoportra, morálisan elítélhető valami?

György Péternek szinte minden mondatát helyre kellene igazítanom, de már csak egyetlen, talán az olvasók számára is fontos kérdésre van helyem. Azt írja az esztéta, hogy "a biológia fogalma nem biológiai adottság, hanem társadalomtudományi konstrukció". És milyen mélységesen igaza van, igaza lenne, ha nem lennék szinte bizonyos abban, hogy ezt is félreérti.

A fogalmak kialakításának képessége biológiai tulajdonság, míg azok tartalma a kultúra adománya. Ez persze így nagyon leegyszerűsített. Léteznek olyan fogalmaink - például ilyen a tapintható anyag -, amelyek kialakítására bizonyos öröklött adottságaink vannak, és ez is nagyon fontos. Nagyon fontos továbbá, hogy maga a nyelvi készség, az, hogy képesek vagyunk valamilyen nyelvet elsajátítani, szintén biológiai adottság (l. Pinker, Bickerton). A nyelv segítségével gondolkodunk, kommunikálunk, minden, amiről beszélgetni tudunk, a nyelven keresztül jelenik meg. Ez a biológiai adottságunk sokszor vezetett már félre társadalomtudósokat, akik a leírást a leírható dolog helyébe tették. Egy francia filozófus és szociológus egyszer odáig is elment, hogy azt állította: egy molekula tulajdonképpen nem kémiai entitás, hanem társadalmi konstrukció. Egy egész könyvet szenteltek ennek a képtelenségnek az alátámasztására. Mondjuk az inzulin mint társadalmi konstrukció. Ha cukorbeteg vagy, nem egy, a vércukorszintet szabályozó vegyületet kell szedned, hanem egy társadalmi közmegegyezést. Ha meggyógyulsz, akkor a köz ebben egyezett meg, ha nem, hát nem ebben. Ezt a régebben nagyon elterjedt szélsőséges nézetet osztja az esztéta úr is. Az a probléma, hogy sem ő, sem a hasonló nézetek hangoztatói nem ismerik a természettudományos módszereket. Ha leírunk egy hiedelemrendszert, mondjuk, egy adott vallás dogmáit, tételeit, akkor valóban egy társadalmi konstrukció jött létre. Például a zsidó-keresztény istenkoncepció a keménykezű pásztor atyával és az ő olykor tévelygő báránykáival. És ez a konstrukció még ma is rendkívül hatékony. A természettudományokban a leírás, ami természetesen nyelvi természetű és eleinte persze nagyon magán viseli a társadalmi hatásokat, csak a kezdet. A folytatás egy hosszú bizonyítási eljárás, egyfajta objektiváció, amelynek segítségével anélkül, hogy a nyelv börtönéből valaha is kiszabadulnánk, mégiscsak a gyakorlathoz, kísérlethez, külső környezethez, tehát vizsgálatunk szempontjából objektív tényezőkhöz mérjük koncepcióinkat. Praxis nélkül nem léteznének a természettudományok (l. például Koestler). A humán genom társadalmi konstrukcióként íródott le, elfogadom, de ez a konstrukció az orvosi és biológiai gyakorlatban nyeri el tudományos bizonyítását és a gyorsan ráépülő sok milliárd dolláros orvosi iparban. Ugyanígy például az evolúció mint koncepció, mint ideológia tekinthető tudományos közmegegyezésnek, de a gyakorlat: a háziállatok és haszonnövények különböző fajtáinak előállítása, a vírusok és a baktériumok elleni szerek és eljárások kidolgozása, a géntechnológia tudományos igazolása ennek a koncepciónak. A közmegegyezés csodákat tehet az emberi elmében, mert ott van funkcionális és fontos szerepe, de sohasem fog egy autót elindítani.

Roppant nagy tévedés azt hinni, hogy a biológiai tényezők szerepének keresése a társadalom életében azt jelenti, hogy biológiai terminusokkal kívánjuk leírni a társadalmi jelenségeket. Szó sincs erről. Keressük a biológiai korlátokat, lehetőségeket, affinitásokat, azokat az elemeket, amelyek befolyásolják a társadalmi konstrukciókat. Nem helyettesíteni, kiegészíteni szeretnénk a meglévő eszközöket.

Csányi Vilmos etológus

Nagy kedvenc

65 notes · View notes

videkma · 4 years ago

Text

Ketten súlyosan megsérültek Fegyverneknél a 4-es főút kereszteződésénél történt balesetben

Az elmúlt napon a megye rendőrei három személyt fogtak el az ellenük érvényben lévő körözés alapján. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság illetékességi területén az elmúlt 24 órában két személyi sérüléssel járó közúti közlekedési balesetben intézkedtek a rendőrök. (more…)

View On WordPress

#4-es főút #balesetvefszélyes kereszteződés #Csányi Tamás #elsőbbség #Fegyvernek #felszólalás #halálút #Jász-Nagykun-Szolnok #Jobbik #kereszteződés #körforgalmat akartak #lakosság #Lukács László György #Örményes #slide #súlyos sérült #vidék

0 notes

visszakaptuk-kozjavak-formajaban · 4 years ago

Text

Ez volt az a pályázat, amelyen

a 31 éves tiszakécskei Sáfrány Tamás pár nappal korábban megalapított első cége nyolcmilliárd forint támogatást nyert három hotel fejlesztésére;

a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Hunguest Hotels 17,7 milliárd forint támogatást kapott, majd közel ezer embert épített le;

az egyaránt Magyarország leggazdagabb emberei közé tartozó Csányi Sándor, Garancsi István és Hernádi Zsolt közös tihanyi hotelprojektje több mint nyolcmilliárd forint támogatást kapott, szobánként 77 millió forintot;

ötmilliárd forintot kapott egy füredi kikötő, amely körül szédületes tempóban cserélődtek a kormánypárthoz közel álló üzletemberek;

ezek mellett több olyan cég is milliárdos támogatást kapott, amelyek lényegében üresek voltak, vagy hotelprojektjeikről nem igazán lehetett nyilvános információt találni.

4 notes · View notes

megalofasz · 6 years ago

Text

Sok magyar milliárdos helye szinte a kezdetektől fogva változatlan, ebbe a csoportban tartozik például Csányi Sándor (OTP) Széles Gábor (Videoton, Ikarus), Demján Sándor (illetve ahalála óta az örökösei), Leisztinger Tamás, Wáberer György, Bige László (Nitrogénművek), Felcsuti Zsolt (MPF Holding) vagy Veres Tibor (Wallis).

1 note · View note

metalindex-hu · 2 years ago

Text

Lénárd László-emlékest – Barba Negra, 2022. szeptember 22. (képriport)

Lénárd László-emlékest – Barba Negra, 2022. szeptember 22. (képriport) - https://metalindex.hu/2022/09/23/lenard-laszlo-emlekest-barba-negra-2022-szeptember-22-kepriport/ -

Pillanatképek a tegnap esti monstre, négyórás koncertről. Az eseményről készült beszámolónkat holnap olvashatjátok.

Stress

Lörincz Tibor (Stress)

Remorse

Bornholm

Fejes Zoltán és Szalai Tamás (Classica)

Kiss Zoltán (Classica)

Beneath the Void

Sing Sing

A.M.D.

Füleki Sándor (A.M.D.)

Mudfield

Nagyfi László (Omen)

Stula (Omen)

Nagyfi és Mezőfi József (Omen)

Köteles Leander (itt Leander Kills)

Bodor Máté (Alestorm, itt a Leander Kills vendégmuzsikusa)

Barbaró Attila (Junkies)

Gravel Shores (Junkies)

Bajnok és Zefi (Mobilmánia)

Nusser Ernő, Szíjártó Zsolt és Gamsz Árpád (Mobilmánia)

Megyesi Balázs (Asphalt Horsemen) és Hegyi Kolos (Magma Rise)

Takács József “Jozzy” (Leander Rising)

Vörös Attila (Leander Rising)

Pohl Mihály (Lord)

Erőss Attila (Lord)

Balogh László “Cica” és Lakai Zoltán (Lady Macbeth)

Cserfalvi „Töfi” Zoltán (Lady Macbeth)

Pál Zoltán (Sear Bliss)

Nagy Feró (Beatrice)

Hangya és Barbaró (Zorall)

Feró és Szekeres András (Junkies)

Kowalsky meg a… Black-Out!

Csányi Szabolcs (Black-Out)

Kalapács József

“Testemen a jel…” (Finálé, előtérben Oláh Kálmán, Oláh Zsolt és Nagy András)

#Barba Negra #Leander Kills #Remorse #zorall

0 notes

bagdyernoke · 3 years ago

Text

Deutsch Tamás: „Csányi Sándor: A rezsicsökkentés nem jó. Rezsicsökkentés: a Csányi Sándor nem jó. Ennyi”

A drogfogyasztás mellékhatásai

#Deutsch Tamás és a drogok

1 note · View note

hirzilla · 6 years ago

Link

Leisztinger Tamás megvette a Népszavát https://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/media/2019/04/12/leisztinger-tamas-megvette-a-nepszavat/?feed_id=37841&_unique_id=5cb07b98d7633 Elkötelezett befektető érkezett a Népszavához, a piacvezető országos napilap így biztonságban működhet és fejlődhet a jövőben - így közölte honlapján a Népszava, hogyLeisztinger Tamás egyik cége, a Proton Trade Zrt. a lap új tulajdonosa, Puch László pedig megválik az újságtól, amelynek kiadóját a Horizont AG nevű érdekeltségén keresztül birtokolta. Itt a tőkeerős befektető A közlemény idézi Puch Lászlót, aki szerintaz adásvétel nem egy ötletszerű döntés volt. "Már korábban, a Spinoza házban egy beszélgetésen elmondtam, hogy örülnék, amennyiben elkötelezett vállalkozók segítenének azoknak a szervezeteknek és felületeknek, amelyek a számomra fontos, baloldalinak nevezett értékeket vallják. Hadd ismételjem meg: az elkötelezett, tőkeerős befektető itt van!" – mondta Puch László Leisztingerről. Leisztinger a közleményben azt állítja, a lap megvásárlása "értékválasztás" volt. Hozzátette: "Nemcsak a lap hangnemét kívánjuk megőrizni, hanem a szerkesztőséget is, illetve a megkezdett fejlesztések folytatását is támogatjuk." A Népszava felerészt állami, azaz fideszes hirdetésekből tud működni, Puch pedig az említett beszélgetésen a Spinozában azt mondta: nem politikai szereplőkkel egyeztetett annak idején a lap megvásárlásáról, de "Orbán nem ellenezte" a tranzakciót. Az előző tulajdonos, Puch korábbi lapeladásának nem lett jó vége:eladta a meghatározó vidéki hetilapját, a Szabad Földet, amely csakhamar a jobboldali médiaholdingban kötött ki. Orbán Viktor is dicsérte Az 50 éves Leisztinger Tamásnak nem ez volt az első találkozása a hazai médiapiaccal, valamikor másfél évtizede már vizsgálta az akkor még liberális Magyar Hírlap megvételét, de végül drágának találta. A korábban elsősorban kárpótlásijegy-hasznosításból, egyszerűbb (Arago), majd minőségibb szállodákból (Hunguest) meggazdagodó milliárdos beszállt az energiaiparba és a húsiparba (Pick), vett csempegyárat (Zalakerámia) is, nagy fejlesztése volt a KÖKI. Valaha baloldali kötődéséről volt ismert.Sokat üzletelt ezen oldal politikusaival (Hagyó Miklóssal is nagyon jóban volt), egykori felesége, Tüttő Kata is baloldali politikus volt. Így az üzletembernek erősen kellett azon dolgoznia, hogy a tiltott, tűrt és a támogatott kategóriák hármasában legalább a megtűrt kategóriába bekerüljön. Talán e paraméter-rendszerben is értelmezhető volt az, hogy Leisztinger eladta szállodait Mészáros Lőrinc tőzsdei csoportjának (állítólag az üzletet nem ő kezdeményezte), illetve beszállt a fociba. Leisztinger mindig is jól focizott, ahogy remekül sakkozik is (szövetségi elnök is volt egy időben). Montenegrói szállodája az egyik légnívósabb kispályás fociközpont volt, na nem feltétlenül a szó sportszakmai értelmében, de az ott focizó milliárdosok társadalmi státusa révén mindenképpen. Azt, hogy az NB 1-ben vitézkedő diósgyőri fociba (DVTK), majd a helyi jégkorongba, illetve az egri fociba is sok pénzt invesztált, állítólag Csányi Sándor MLSZ-elnök javaslatára fontolta meg, de ő legalább valóban szerette is a focit (az elmúlt héten is kint szurkolt csapatának az MTK - DVTK fővárosi mérkőzésen). A jobboldallal régóta szélesedő viszonyrendszert ápolt, még Orbán Viktor is agyba-főbe dicsérte, amikor meglátogatta a diósgyőri stadiont. Annak is volt jelképértéke, hogy Leisztinger átadott egy Diósgyőr-mezt Orbánnak, amin egy nagy Hunguest-felirat volt: a hotellánc hamarosan Mészáros Lőrincé lett. Baloldali média-szerepvállalása annyiban pozitív hír lehet a Népszava olvasóinak, hogy anyagi ereje megkérdőjelezhetetlen. Politikai bátorsága ás önállósága pedig a jövő zenéje. Ne maradjon le semmiről! Köszönjük, hogy olvasol minket! Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!

0 notes

nemzetinet · 6 years ago

Text

Még nem mondott le a két jobbikos képviselő

Szávay Istvánról a Hír TV hozott nyilvánosságra tavaly egy hangfelvételt, amely a Jobbik tisztújító kongresszusán készült. A felvételen Szávay István kérkedése hallható, miszerint egy budapesti szórakozóhelyen leütött egy zsidó nőt, mert az nácinak nevezte: “Beszólt, hogy nácibűz van. Én meg leütöttem, hogy büdös zsidó. Páff” – hangzott el a felvételen.

Ilyen előzmények után Szávay István december elején a Facebookon jelentette be, hogy a Jobbik iránt érzett felelősségtől hajtva lemond országgyűlési képviselői megbízatásáról.

Párttársa, Staudt Gábor pedig – egyes sajtóhírek szerint – kétes üzleti ügyletekbe bonyolódott, ám Szávay István után ő magánéleti okokra hivatkozva mondott le mandátumáról, mégpedig úgy, hogy megnevezte a két új jobbikos képviselőt is, akik őket váltják.

“Én is meg tudtam tenni nehéz szívvel ezt a bejelentést, és a tavaszi ülésszakot már másik képviselővel kezdi meg a Jobbik-frakció. Szávay István is leadta a mandátumát, Bencsik János és Csányi Tamás fognak februártól a parlamentben politizálni.” A konkrét ígéret ellenére azonban mindketten, mind a mai napig tagjai az Országgyűlésnek, ezért az InfoRádió a következő kérdésekkel kereste meg az Országgyűlés Sajtóirodáját:

A válasz szerint “A mai napig sem Szávay István, sem Staudt Gábor képviselő nem juttatta el országgyűlési képviselői mandátumáról szóló lemondását a házelnökhöz.” Az InfoRádió azt is megtudta, hogy a képviselői megbízatásról történő lemondást az Alaptörvény szabályozza. Eszerint az országgyűlési képviselő a házelnökhöz benyújtott írásbeli nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról, amely ezzel megszűnik. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.

Még nem mondott le a két jobbikos képviselő a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Jobbik #mandátum #Szávay István

0 notes

goalhofer · 4 years ago

Text

2020-21 D.V.T.K. Jegesmedvék Roster

Wingers

#8 Galanisz Nikandrosz (Dunaújváros, Hungary)

#10 Rob Flick (London, Ontario)

#19 Ritó László (Miskolc, Hungary)

#27 Zach Jordan (Collinsville, Illinois)

#28 Haralds Egle (Liepāja, Latvia)

#71 Miskolczi Márk (Miskolc, Hungary)

#79 Kyle Osterberg (Lakeville, Minnesota)

#81 Csányi Karol (Komarno, Slovakia) A

#82 Magosi Bálint (Dunaújváros, Hungary) C

Centers

#18 Részegh Tamás (Miercurea Ciuc, Romania) A

#21 Vas János (Dunaújváros, Hungary)

#36 Rokaly Szilard (Gyergyószentmiklós, Romania)

#88 Farkas Marton (Miskolc, Hungary)

Defensemen

#3 Gőz Balázs (Miskolc, Hungary)

#5 Nick Wolff (Eagan, Minnesota)

#6 Szirányi Bence (Budapest, Hungary)

#17 Láda Balázs (Miskolc, Hungary)

#23 Alec Rauhauser (Bismarck, North Dakota)

#54 Vojtkó Mátyás (Budapest, Hungary)

#62 Kevin Wehrs (Plymouth, Minnesota)

#65 Dániel Kiss (Dunaújváros, Hungary)

Goalies

#30 Bence Kiss (Miskolc, Hungary)

#31 Rajna Miklós (Dunaújváros, Hungary)

#Sports #Hockey #Hockey Goalies #Hungary #Celebrities #North Dakota #Minnesota #Slovakia #Latvia #Canada #Ontario #Illinois #Romania

0 notes

mohoszdb · 6 years ago

Photo

New Post has been published on http://hajdu-horgasz.hu/2018/09/megyei-csonakos-paros-pergeto-verseny-2018/

Megyei Csónakos Páros Pergető Verseny 2018.

Kedves Horgásztársak!

Lassacskán véget ér a békés halak horgászatának időszaka, ezzel együtt előtérbe helyeződik a ragadozó halak megfogása partról, csónakból, majd később lékről. 2018. október 28-án (vasárnap) a Hajdú Bihar Megyei Horgász Szervezetek Szövetsége szervezésében megrendezzük a III. Keleti Pergető Kupát a Keleti-főcsatorna földesi szakaszán.

Eddig ezen versenyzők regisztráltak:

Keleti csónakos páros pergető verseny_2018.10.28. vasárnap:

Balla Mihály + párja Pinczés István + párja Bódi László + párja Szabó László Sorosi Péter Kovács Szabolcs Póti József Szörnyi Tibor Tóth Zoltán Csányi Balázs Erdei Gábor Barna Zoltán Pozsár András

Megyei Csónakos Páros Pergető Verseny 2018. Versenykiírás

LETÖLTÉS:

Megyei Csónakos Páros Pergető Verseny_2018.docx

Üdvözlettel: Krakkó Tamás

0 notes

korkep-blog · 6 years ago

Text

Kettős magyar siker a montreali filmfesztiválon

Topolánszky Tamás Yván Kertész Mihályról szóló, Curtiz című filmje nyerte el a 42. montreali filmfesztivál fődíját

Topolánszky Tamás Yván Kertész Mihályról szóló, Curtiz című filmje nyerte el a 42. montreali filmfesztivál fődíját. A legjobb rendezés díját Szász Attila kapta Örök tél című filmjéért.

Az augusztus 23. és szeptember 3. között megrendezett A-kategóriás észak-amerikai filmfesztivál nemzetközi versenyprogramjában a világ minden tájáról – Venezuelától Tajvanig – 23 alkotás versengett a fődíjért, köztük Topolánszky Tamás Yván Curtiz és Szász Attila Örök tél című filmje.

Topolánszky életrajzi drámája Kertész Mihály, azaz Michael Curtiz Oscar-díjas rendező magánéleti válságát és Casablanca című filmjének forgatását idézi fel. A Curtiz a legjobb film díját kapta meg a hétfőn megrendezett díjátadón. A produkció elkészítését a Médiatanács Mecenatúra Programja támogatta.

Szász Attila Örök tél című történelmi drámájáért a legjobb rendező díját kapta a fesztiválon. A forgatókönyvíró-rendező filmje, amely a Gulág Emlékbizottság támogatásával készült, az 1944-ben a Szovjetunióba deportált sváb magyarok történetét dolgozza fel Csányi Sándor és Gera Marina főszereplésével.

��Fantasztikus érzés harmadszorra szerepelni egy ilyen rangos fesztiválon, és a négy évvel ezelőtti Bronz Zenit után ezúttal a fő versenyprogramban rendezői díjat nyerni, ráadásul egy ennyire fontos témával”

– idézte Szász Attilát az Örök tél gyártója, a Szupermodern Stúdió hétfői közleménye.

A montreali filmmustrán mutatkozott be Nagypál Orsi Nyitva című első nagyjátékfilmje és a szintén első filmjével debütáló Schwechtje Mihály Remélem legközelebb sikerül meghalnod című munkája is.

A nemzetközi dokumentumfilmes programban szerepelt Elek Dóra Világlátó Baltazár című dokumentumfilmje. Továbbá versenyen kívül levetítették Sándor Pál Vándorszínészek című romantikus vígjátékát, és a rövidfilmek között mutatták be Pápai Pici Varjúháj és Molvay Norbert Jövő szerdán című alkotását is Montrealban.

MTI

Nyitókép: index.hu/Sümeghy Klaudia

#curtiz #Montreali Filmfesztivál

0 notes

zarojel-hu-online-hirmagazi-blog · 7 years ago

Text

Lengyel László: Utolsó kör

New Post has been published on https://zarojel.hu/lengyel-laszlo-utolso-kor/

Lengyel László: Utolsó kör

[vc_row][vc_column][vc_column_text]A Fidesz felfalta saját gyermekeit. Vagy másként, Orbán Viktor eltüntette a Fidesz és kormányzása előző szereplőit. A vezetői bizalom sokadik körénél tartunk. Ha megnézzük a Fidesz kongresszusának képeit, nem az a fontos, hogy kik vannak rajtuk – senkik -, hanem hogy kik hiányoznak. Az egyetlen biztos, örök pont Orbán Viktor, a többiek fogyóeszközök.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1sYXlvdXQlM0QlMjJpbi1hcnRpY2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI4OTYwMzIxNDkxJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][vc_separator style=”shadow”][vc_widget_sidebar title=”…” sidebar_id=”gridlove_sidebar_1″][vc_separator style=”shadow”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”151790″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1511633360876background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_column_text]

Zombi politikusok

Az ős-Fideszből a mindenki vérével táplálkozó, pirospozsgás Orbán mellett már csak két élő-halott, zombi-politikus maradt: Kövér László és Áder János. E kettőt minden nap megalázza a tehetetlenség és a befolyásnélküliség. Valaha egyenrangú, autonóm személyiségek voltak, mára eltérő szolgálatokat teljesítő árnyak: az egyiknek az a feladata, hogy madárijesztő legyen, a másiknak az, hogy a Nagy Némát játssza. A többiek, ahogy ők is, mindannyian víg és szabad, gondolkodó és vakmerő fiúkként indultak, nagy ígéretként, hogy sárban és szarban, pénzben és hatalomban megfürdött, megromlott emberekként végezzék. Valószínűleg jobban jártak azok, akik korábban kiestek, mint Fodor Gábor és emberei, vagy Urbán László és Rockenbauer Zoltán. Nem váltak bohóccá, mint Deutsch Tamás és Kósa Lajos, vagy kiégett emberré, mint Szájer József és Németh Zsolt. És 2014 óta a leghívebb barát és a Fidesz-oligarchia megalapítója, Simicska Lajos is szitokszó. Végül, csendben kivonult Pokorni Zoltán. Velük és bennük az értékelvű, a valamiben hívő Fidesz-közösség, a maradék belső demokrácia tűnt el, igaz, Orbánnal együtt mindent megtettek az eltüntetéséért. Ezek az emberek, tegyenek bárhogy, pontosan tudják, hogy nem azért indultak neki 1988-89-ben, hogy kirabolják, vagy hagyják kirabolni az országot, hogy Nyugatról Keletre, Európából Ázsiába fordítsák, hogy mozgalmuk szabad és egyenrangú közösségét a vezér és szolgái udvarává változtassák. Kísérteties, ahogy megtalálták Rákosi Mátyásukat, s váltak Farkas Mihályává, Gerő Ernőjévé, Révai Józsefévé. Felszámolták saját mozgalmukat, eszméiket, végül maradék magukat.

De ugyanígy hiányzik ma már a felvételekről a 98-as kormány,

Chikán Attila, Hámori József, Járai Zsigmond, Jeszenszky Géza, Martonyi János, Mellár Tamás, Prőhle Gergely, Stumpf István és általában az az értelmiségi és szakértői kör, akiket polgári Magyarországként emlegettek. Nincs már Tölgyessy Péter vagy Sólyom László, hogy a jogállam szabályaira figyelmeztessenek. Az Orbán-rendszer nemcsak a szociálliberális, hanem a konzervatív elitet is öreg, idejétmúlt, használhatatlan és fölösleges elitnek tekinti, akiknek tudására, tapasztalatára egyáltalán nem tart igényt. Amit a szociálliberálisok büntetésből, a konzervatívok jutalmul kapják: kívül tágasabb, ez nem a ti országotok!

És hol vannak ma már a 2010-ben megemeltek,

Navracsics Tiborok, Fellegi Tamások és Gál András Leventék, az új-régi oligarchák, Spéder Zoltánok, Lantos Csabák, Csák Jánosok? Spéder Zoltán ügye után van oka félnie valamennyi régi-új és új-régi oligarchának Csányi Sándortól Hernádi Zsoltig, Andy Vajnától Habony Árpádig. Ahogy növekszik a központosított államhatalom a helyi hatalom kárára, vele növekszik a királyi uradalom az oligarcha magánbirtokok terhére. Ha nincs korlátja a politikai központi hatalomnak, miért lenne a gazdasági hatalomnak? Ez persze a higgs-i „rendszer-bizonytalansághoz” (regime uncertainty) vezet: a tulajdonos elveszti hitét, hogy tulajdonát a kormányzat, a rendszer tiszteletben tartja. Ahogy ő szerezte bennfentesen, erőszakkal a rendszer révén, most tőle vehetik és veszik el ugyancsak a rendszer eszközeivel.

Korábban feltételeztem, hogy az öregedő és gyengülő miniszterelnökre veszedelmesen fölsandít két lehetséges utódjának ármánya.

Ahogy a lelassuló Sztálin halálára Berija és Malenkov várakozott türelmetlenül, úgy várakozott Orbán Viktoréra Rogán Antal és Lázár János. S ahogy egymást gyűlölve, egymásra fenekedve harcoltak, úgy látszott egyre kiszámíthatatlanabbnak a rendszer jövője. Tévedtem. Sztálin elvtárs még éppen elég éber és erős, hogy kitekerje Berija és Malenkov nyakát, hogy a hatalom és a maga közeléből eltávolítson minden lehetséges utódot. Rogán és Lázár politikai halottak. Orbán Viktor körül kizárólag némethszilárdok és kubatovgáborok, politikai névtelenek vannak. Az út, amely Kövér Lászlótól Rogán Antalon át Németh Szilárdig, Áder Jánostól Lázár Jánoson át Kubatov Gáborig visz, jól ábrázolja a rendszer és a rendszer urának természetét. A királyi uradalmon már csak két család, az Orbán és a Matolcsy családok osztoznak – a diszkrét Mészáros, Balog és más jól megválasztott neveken.

Homo kadaricus

Az Orbán-rendszer legnagyobb eredménye, hogy megszülte és fölnevelte a homo orbanicust, az orbáni embert, aki újra szüli a rendszert. Ha a Kádár-rendszer tartósságának és biztonságának záloga az 1960-as évektől fölnövekvő kádári ember, akire jobban támaszkodhatott a rendszer, mint saját intézményeire, az Orbán-rendszeré az orbáni ember, a homo orbanicus. Az orbáni intézmények, a Fidesz párt, a kormány, az erőszakszervezetek, a média, miként a szabályrendszerek vagy a politikai szereplők nem szilárdak és nem tartósak, ellenben mind a kikényszerített vagy önkéntesen követett társadalmi szokások, habitusok, viselkedésmódok, mind a tudat határain vagy azon túl bolyongó névtelen emóciók nagyon is erős falakkal, kerítésekkel épülnek. Vlagyimir Putyinnak egyszerre létezik hihetetlenül erős és jól koordinált titkosszolgálati-katonai-politikai intézményrendszere, brutálisan alkalmazott szabályrendszere, és az évszázados cári hagyományra, a homo sovieticus viselkedésmódjára építő putyini embere.

A kádári embert saját 1956-os tapasztalata és a rendszer megtorló gépezetének tanítása arra vezette, hogy nincs lázadás, nincs ellenzékieskedés, de van tárgyalás és alkudozás. A közpolitikát át kell engednie a hatalmasoknak, ugyanakkor valamennyi társadalmi és gazdasági engedményt, szabad teret ki kell használnia maga és családja számára. A homo kadaricus, akit a rendszer kisembernek nevezett, fokozatosan leszokott a félelemről: ha békén hagyod a hatalmat, a hatalom is békén hagy téged. Fokozatosan magáévá tette a rendszert, ahogy a rendszer magáévá tette őt. Hitte, akarta – ez az ő, a mi rendszerünk. A rendszer hitte és akarta – ezek az ő emberei.

A nép Kádárja. Kádár népe.

Nincs ideológia, nincsenek elvek, csak érdekek, hasznok és hátrányok vannak. Nincs közösségi szolidaritás és együttműködés, de van személyes családi és baráti felelősség: csak magadra és szűkebb környezetedre számíthatsz. Légy pragmatikus, gyakorlatias, amit elértél, magadnak és nem a rendszernek köszönheted. Ugyanakkor potyautasként hozzászoktatta magát, hogy minden lehetséges állami juttatást szerezzen meg: nekem, nekünk ez jár. A homo kadaricus életszínvonal-nacionalista, forint-nacionalista volt, aki úgy gondolta, hogy az a magyar, aki úgy él, fogyaszt, viselkedik, ahogy ő, országára és nemzetére annyiban volt büszke, hogy ő maga és környezete jobban élt, mint bárki a szocialista táborban. Kádár János nem vezet, hanem bölcsen nem csinál semmit. Nincs vezér, nincs kormányzó. Nem lobog a zászló, nem könnyes a himnusz, nincs Trianon, hanem van magyar szalámi, világútlevél és szabad ordítozás a kocsmában.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1sYXlvdXQlM0QlMjJpbi1hcnRpY2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0OTAyMDEyMjA2JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Homo orbanicus

Az orbáni embert saját 2006 őszi, 2007 tavaszi megrémítő tapasztalatai, az orbáni ellenzéki viselkedés, majd a 2010 utáni Orbán-kormányok rendszer- és emberromboló és építő munkája alakítja.

Orbán Viktor immár egy évtizedet fektetett be abba, hogy ne csak új és más rendszert/államot építsen, hanem az új ember kovácsa is legyen. Valljuk meg, kivételes társadalmi érzékenységre és ügyességre vall, ahogy Orbán Viktor képes volt összekapcsolni egymással a Horthy-kor tekintélyelvű intézményeinek nacionalista tradícióit a Kádár-kor embereinek szociálprotekcionista hagyományaival. Miközben elővette és leporolta – istenem: „trianonosította” – a 30-as évek intézményi és szabályozási technikáit, s Pintér Sándor néha Keresztes-Fischer Ferenc örökös belügyminiszterként ébred, ő pedig a Várban Horthy Miklósként; egy másik, 52 négyzetméteres, lakótelepi lakás beépített szekrényéből kiakasztotta a homo kadaricus apától örökölt csíkos inget, a pocak alá csüngő nadrágot és Bözsi nénit a naftalinból a sárga csekkjével.

A homo orbanicus védelemre szorul.

Elveszettnek és becsapottnak érzi magát. Sérelmei vannak. Üldözik. Senki, soha nem hallgatta meg. Igazságtételre vágyik. Mindenekelőtt biztonságot akar, amit homo kadaricus szüleitől és nagyszüleitől a rendszerváltás vett el. Akkor vált minden bizonytalanná, attól fogva igazságtalan és tisztességtelen mindenki, aki fönt van. A régi, a hamis alkukat kötő, húsz éven át uralkodó elit csapott be minket. Legyen vége a piszkos alkuknak! A politikusönzésnek. Mi kisemberek tehetetlenek vagyunk velük szemben, de szerencsére megjött az újak és mások csapata. A homo orbanicus átadja a hatalomnak, ami a hatalomé. Csakhogy nem ám a régi és gyűlölt hatalmasoknak, hanem a mieinknek. Ők nem politikusok, hanem közülünk valók.

A homo orbanicus mássága, hogy nem kerüli, hanem keresi a konfliktust, nem tartózkodik az erőtől és az erőszaktól, hanem valamennyi viszonyában az erőt mérlegeli. A világ erősekre és gyengékre, életrevalókra és tehetetlenekre, hatalomhoz tartozókra és hatalom nélküliekre oszlik. Az erőseknek minden, a gyengéknek semmi se jár. A valahová, a hozzánk tartozás, a mieink bizalma minden, tudás, képesség, tapasztalat semmi, ha nem tartozol közénk. A homo orbanicus tudja, hogy az intézmények és szabályok hatalma nem számít, csak a személyes hatalom.

A Kádár-rendszerben közélet és magánélet között sövény húzódott.

A homo kadaricus a családját és önmagát szerette. Az Orbán-rendszerben a közélet behatolt a magánéletbe. A homo orbanicus Orbánt szereti, és pontosan tudja, hogy kit kell gyűlölnie. A kádári kisembernek soha nem jutott eszébe, hogy összevesszen a feleségével Kádár miatt, hogy kitagadja a fiát, mert egy politikailag nem-szeretem lánynak udvarol. Az Orbán-rendszernek mára nemcsak a homo orbanicust, de ellenfeleit is sikerült megfertőznie: a politika családi és baráti szeretetek és gyűlöletek tárgya. A közösségi viselkedésben meghatározóvá vált a valós vagy hazudott származás, múlt, viselkedésmód. Kiderült, hogy Orbánnak sikerült nemcsak az érzelmek felső, már ismert és szavakba, képekbe foglalt rétegét – szeretet és gyűlölet, öröm és bánat – megszállnia, hanem a második, mélyebben fekvő, névtelen, a senkiföldjén lakozó érzelmeket is, amelyek rejtve maradtak nemcsak a nyilvánosság, de még maguk az érintettek előtt is. Micsoda barbár nyerseséggel jelennek meg dühök, jajjok, sérelmek sosem látott ismeretlenekkel szemben, és milyen hajthatatlan érzéketlenség mutatkozik kézzelfogható tények ellenében! Ha a homo kadaricus csak a saját szemének hitt, a homo orbanicus csak Orbán Viktorénak. Szüli a rendszert és a rendszer szüli őt. És aki lát, az megy.

Lengyel László[/vc_column_text][vc_separator style=”shadow”][vc_cta h2=”Támogasson minket – segítse a munkánkat” h4=”Zárójel – A szókimondó, hiteles, színes, naprakész oldal. Hiszünk a sok kicsi sokra megy elvben, így minden apró adomány is előrébb visz minket az utunkon.” txt_align=”center” color=”mulled-wine” add_button=”bottom” btn_title=”Támogatom!” btn_color=”danger” btn_align=”center” btn_i_icon_fontawesome=”fa fa-heart” btn_button_block=”true” btn_add_icon=”true” btn_link=”url:https%3A%2F%2Fwww.paypal.com%2Fdonate%2F%3Ftoken%3DfLmJnZVo9BGWS12ZOnLuDn3EgmW8q3mvag9QH1IFypCWbJPxlcbigaXcOV8omH5Cs1vHa0%26country.x%3DGB%26locale.x%3DGB%20_blank|||”]

További részletekért kattintson ide, vagy azonnali támogatáshoz a “Támogatom!” gombra.

[/vc_cta][vc_separator style=”shadow”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjc4NjkzOTM4ODQlMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#Fidesz #Orbán Viktor

0 notes

trafohouse · 8 years ago

Text

„Szeretem, amikor ki kell tolni a határainkat” // Esterházy Fanni (Frenák Pál Társulat: Lutte)

„Egymásnak és magunknak feszülés, felülkerekedés és legyőzetés.” – Lutte c. előadásában ezt a legkevésbé sem könnyed, de annál mindennapibb témát járja körül Frenák Pál. Viszont az esemény jelentőségét nem csak a téma örökérvényűsége, de a társulathoz nemrégiben csatlakozott fiatal táncosok is fokozzák. Így, ha az őszi premiert esetleg elmulasztottad, most mindenképp érdemes pótolni a lemaradást! Erre február 24-én, 25-én, valamint 26-án lesz lehetőséged. A darabról, saját életútjáról, táncról és színházról a Lutte egyetlen női előadójával, Esterházy Fannival beszélgettünk.

Trafóblog: Mesélnél kicsit magadról és a tánchoz fűződő kapcsolatodról?

Esterházy Fanni: Egész kis koromban kezdődött. Jártam a Balett Intézet előkészítőjére egy évig, és ugyan fel is akartak venni, de végül nemet mondtam, mert nem igazán volt kedvem balerinává válni, és teljesen másra, a fittnessre, akrobatikus táncra tértem át. Ezt hat-hét évig versenyszerűen csináltam, viszont meguntam, és a pontozásos módszert sem éreztem korrektnek. Ezután került vissza az életembe a klasszikus balett, majd a modern tánc, és végül a kortárs tánc felé húzódtam. Kimentem három évre Londonba egy kortárs tánc egyetemre, amit elvégeztem, és addigra ez az egész már a szerelmemmé vált.

TB: Van példaképed vagy esetleg olyan személyek, akiknek különösen példamutatónak tartod a munkásságát? Mi inspirál?

EF: Nem mondanék igazából konkrét neveket, mert nagyon sok mindenkit és nagyon sokféle alkotót szeretek, főleg úgy, hogy ez egy elég tág műfaj. Imádom, ha mozdulatalapú az egész, nincs benne semmi narratíva, semmi színház, semmi beszéd. Ugyanakkor imádom azt is, ha beszélnek, énekelnek a darabban; ez már elmozdul egy kicsit a másik irányba, a színház fele.

Én picit talán közelebb állok csak a mozdulathoz, a letisztult mozdulatvilághoz, és imádom a geometriai formákat, a vonalakat, az építészetet. Mindig ezeket a vonalakat keresem egy testben vagy egy alkotásban. Imádom a szobrászatot, a festészetet vagy például az ékszereket. Ezek a folyamatos, hosszú, görbe vonalak teljesen megvadítanak. Ugyanezeket a folyamatos vonalakat, a geometriákat, a különböző kicsavarásokat látom a testekben is. Engem főként ezek inspirálnak, és konkrétan az foglalkoztat, hogy a limiteket minél jobban ki tudjuk tolni.

TB: Hogyan jönnek létre az együttműködések, közös munkák? Van egy olyan előadástípus vagy témakör, amiben a leginkább jól érzed magad?

EF: Sok minden függ attól, hogy miben mit látok meg, mi fog meg. Ilyen szempontból hangulatember vagyok, mindig más tud tetszeni. Kicsit paradox módon működik ez bennem. Valamikor a nagyon letisztult, nagyon egyszerű dolgok azok, amik lekötnek; valamikor pedig pont az ellenkezője, valami olyan, amiben van egy kis logika, van valami matematikai alapja, valami, amiben meg kell keresni, hogy vajon milyen alapon működhet a koreográfia.

Boczkó Tamás fotója

TB: Ha mondjuk kedvenc előadástípusod nincs is, van olyan társulat, művész, akivel különösen szívesen dolgozol/dolgoznál együtt?

EF: A külföldiek közül nagyon isteni lenne együtt dolgozni Hofesh Shechterrel. Neki biztosan nem mondanék nemet. Ő nagy kedvencem. Nagyon szeretem azt a fajta munkát, amit a Hofesh képvisel, a zenétől kezdve a koreográfián át mindent csinál, nagyon univerzális alkat, és eszméletlen, amit művel. Ugyanez van Akram Khannal vagy Ohad Naharinnal.

Ami az itthoniakat illeti, annak nagyon örülök, hogy Palival megtaláltuk a kapcsolatot, mert már régebben felfigyeltem rá. Nagyon szeretem azt, amit csinál és képvisel, ez izgalmas nekem. Ez egy teljesen más forma, mint amihez testileg hozzászoktam. Sokkal több az animalisztikus és spontán dolog, és nem durva formakövetésről van szó, ezért ezt a testemnek is el kellett engednie. Szóval ennek az együttműködésnek nagyon örülök. Persze több érdekes ember is van. A színház felé is húzok, így Hód Adrival is kipróbálnám az együttműködést. Ugyan kicsit távolabb áll tőlem ez a színháziasabb forma, de nagyon érdekes ez is. Ki kell próbálni, aztán meglátja az ember, hogy hogy illik rá a testére, a karakterére.

TB: Hogyan jött létre az együttműködés Frenák Pállal?

EF: Másfél évet voltam a Kecskemét City Balettben, és amikor visszajöttem Pestre, hogy szabadúszóként folytassam, elmentem hozzá egy próbára. A következő pedig már az volt, hogy a Lutte alkotási folyamatát elkezdtük tavaly augusztusban, és azóta együtt dolgozunk.

TB: Neked személyesen mit jelent a Lutte c. előadás és a szereped benne?

EF: Őszintén, nem úgy gondoltam rá, mint egy „szerepre”. Az elején talán az volt csak furcsa, de lehet, hogy annyira nem is, tekintve, hogy a darabban kutyák vagyunk, hogy én vagyok az egyetlen nő. Egy idő után viszont elvész ez, és mivel itt nem feltétlenül a nemek harcáról volt szó, így nem is az volt központban, hogy én nő vagyok vagy férfi. Mivel az egész a küzdelemről szól, a harcról saját magunkkal vagy éppen a másikkal, a világunkkal vagy akármivel, mindenki nagyon fizikális, maszkulin, és nekem is fel kellett vennem ezt a szerepet, én sem akartam ebből kilógni pusztán azért, mert én nő vagyok. Meg is akartam hagyni magamban a feminin vonalat, hogy meglegyen a karakteremnek a nőiessége, de ugyanakkor vágytam arra, hogy bennem is meglegyen ez az erő, ez a küzdeni vágyás. Meg akartam mutatni, hogy én sem vagyok más, a darabban én is egy kutya vagyok, éppen vérengző vagy kicsit visszavonuló, de ugyanolyan kutya vagyok, vagy ugyanolyan karakterrel bírok, mint a többiek. Ez jó kihívás volt, nagyon szeretem azokat a helyzeteket, amikor tényleg ki kell tolni a határainkat. Ez mind karakterben, mind fizikálisan, mind szellemileg mindig is vonzott. A végén pedig mint szarvas jelenek meg. Ez egy újabb karakter, amiben úgy próbáltam elmélyülni, hogy úgy tekintettem rá, mint egy reményforrásra, az isteni szarvasra, egy csodaszarvasra. Ez a két karakter teljesen más. Át kell öltöznöm a szarvasba, és el kell veszítenem, hogy egy vérengző állat vagyok. Pillanatok alatt kell megtalálnom a saját ’zen’-emt.

Csányi Krisztina fotója

TB: Milyen hozzáállást és lelki felkészülést, folyamatot igényel a részedről az, hogy bele tudj helyezkedni egy szerepbe egy olyan darabban, mint amilyen a Lutte, és tényleg hitelesen kommunikálni tudd azt?

EF: Ez is mindig más. Annyira változó, hogy hogy megyünk be egy próbára, honnan jövünk be épp, milyen lelki állapotban vagyunk. Mindig vissza kell menni ugyanoda, ugyanolyan mélyre, ami viszont nem mindig könnyű. Persze van úgy próbán, hogy nem jutok el oda; és van, hogy próbálok küzdeni ezzel, ilyenkor csak el kell engedni. Viszont valahogy ez mindig más, amikor előadás van. Akkor annyival nagyobb az adrenalin-sokk, hogy a testem meg az agyam is tudatosan fókuszál, hogy bele kell kerülnöm ebbe az állapotba, és ez magától meg is történik. Baromi sokat kell dolgozni rajta, és csak engedni kell, hogy megtörténjen, hogy vigyen a flow. Mindig más ez a lelki állapot vagy lelki folyamat igazából.

TB: És ez az állapot vagy hangulat, ami meghatározza az előadást, hogyan alakul ki a próbafolyamatok elején?

EF: Számomra ez is ugyanúgy épül föl, mint maga a koreográfia meg a darab. Egy alkotófolyamatba kerülök bele. Ha azt veszem, hogy van egy kis szólóm vagy duettem, az is folyamatosan alakul, napról napra változhat. A koreográfia sem mindig ugyanolyan, és a változással bennem is folyamatosan alakul, egyre jobban megértem, hogy miről van szó, a testem is, az izommemóriám is egyre jobban érti, hogy ez a mozdulat nem csak egy folyamatos ismétlés, hanem tényleg belülről jön úgy, ahogy annak jönnie kell. Tehát bennem a darabbal együtt épül ez az egész és az értelmezés is.

TB: Miben láthatunk még a közeljövőben? Min dolgozol jelenleg, illetve milyen terveid vannak?

EF: Izgalmas dolgok állnak előttünk. Készülünk az XX&Fragments-re a Tavaszi Fesztivál keretén belül. Itt a társulaton belül mutatunk be saját rövid koreográfiákat. Ezután pedig az Operában lesz A fábol faragott királyfinak a bemutatója, amit szintén izgatottan várok.

TB: És szívesebben dolgozol társulatokban vagy a szóló projektek is érdekelnek?

EF: Jelenleg szabadúszóként vagyok a társulatban, így megvan a lehetőségem, hogy társulaton kívül is tudjak dolgozni. Persze a szabadúszásnak is megvannak az előnyei és a hátrányai ugyanúgy, valamint az érdekességei: hogy mindig mással dolgozol, és hogy saját magadnak alakítod, hogy éppen melyik utat szeretnéd követni. Viszont jelenleg nagyon élvezem, hogy vagyok valahol és van egy kis közösség, amit imádok. Nagyon szeretem az egész társaságot, végtelenül kedves és tehetséges emberek.

TB: Kiknek, illetve miért ajánlanád a Lutte-öt?

EF: Én nem mondanék egy konkrét csoportot, igazából mindenkinek ajánlanám. Azoknak, akik szeretik a Pali munkáját, de azoknak is, akik nem annyira ismerik még, vagy nem feltétlenül követik a munkáját, mert mindig érdekes olyat látni, ami kicsit megbolygatja a komfortzónánkat. Sok mindent megmozgatnak belül, nagyon elgondolkodtatnak. Így én mindenkinek ajánlanám, főleg úgy, hogy szerintem ez az előadás egy jó kis témát dolgoz fel. A küzdelem bármivel, ami jelen pillanatban benne van az életünkben, mindenkit érint.

Salvai Ramona

#interju #frenák #tánc #featured

0 notes